Egy makulátlan elme örök ragyogása

(Eternal Sunshine of the Spotless Mind)

Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték, 2004

Főszereplők: Jim Carrey, Kate Winslet, Kirsten Dunst, Mark Ruffalo, Elijah Wood, Tom Wilkinson
Rendezte: Michel Gondry

108 perc
SPI International Magyarország
Megvásárolható: 2005. március 29.

Extrák
Nyelv: magyar 5.1, angol 5.1
Felirat: magyar, angol
- Interaktív menük
- Közvetlen jelenetválasztás
- Werkfilm (így készült...)
- Audiokommentár(ok)
- Videoklip (filmzene)
- Kimaradt jelenetek
- Interjúk

 

Joel (Jim Carrey) döbbenten fedezi fel, hogy barátnője, Clementine (Kate Winslet) kitöröltette az emlékezetéből eseménydús kapcsolatuk minden emlékét. Kétségbeesésében ő is felveszi a kapcsolatot az eljárás feltalálójával, dr. Howard Mierzwiakkal (Tom Wilkinson), hogy kitöröltesse a lányt a saját emlékezetéből. De ahogy Joel emlékei fokozatosan eltűnnek, úgy ébred rá újra a Clementine iránti szerelmére. Agya rejtett zugainak mélyéről olyan erők működnek, amelyek megpróbálják megakadályozni az eljárás sikerét. Ahogy dr. Mierzwiak és munkatársai (Kirsten Dunst, Mark Ruffalo, Elijah Wood) szinte űzik-hajtják Joelt saját emlékeinek útvesztőjén át, világossá válik, hogy Joel egész egyszerűen nem tudja Clementine-t kiverni a fejéből.

INFÓ

Charlie Kaufman (A John Malkovich-menet, Adaptáció) forgatókönyvíró egy visszafelé játszódó szerelmi történetet hozott létre.
Amikor Lacuna emlékezettörlő eljárását Joelen (Jim Carrey) kezdik alkalmazni, a közte és Clementine (Kate Winslet) között zajló viharos szerelmi affér visszafelé kezd kibontakozni. Az első emlékképek, amelyek megjelennek, a legközelebbi múltból valók, és éppen ezért a legillékonyabbak is. Mégis, amikor a fájdalmasabb percek emléke elmosódik, a gyengédebb és reménytelibb idők emlékei tűnnek elő - és Joel újra beleszeret Clementine-be.
Bár ez talán nagyon szokatlan módnak tűnik egy love sztori elmondására, Charlie Kaufman úgy magyarázza, hogy ez abból a vágyból fakadt, hogy realisztikusabban ábrázoljanak valamit.
„Azt hiszem, én mindig azt tartom szem előtt, hogy olyat hozzak létre, ami azt tükrözi, amit én igaznak tartok, vagy ami legalábbis az én életemre vonatkozóan igaz.” A forgatókönyvíró hozzáteszi, hogy a filmekben ábrázolt kapcsolatok legtöbbjének „semmi köze sincs az én életemhez. Talán azoknak az embereknek az életéről van szó, akik ezeket a filmeket készítik, de nem az enyémről. Ez így jön őszintén, kendőzés nélkül, és ebből nem is vagyok hajlandó erkölcsi kérdést csinálni… Amikor befejeztem ezt a forgatókönyvet, valahogy tisztában voltam vele, hogy ez valószínűleg kevésbé minősül vígjátéknak, mint bármi, amit eddig írtam.”

Michael Gondry rendező értelmezése szerint a sztori jóval többről beszél, mint pusztán a kapcsolatokról: „Ez az emlékekről szól, az emlékezetünkről - hogy mi magunk tulajdonképpen mennyire az emlékeink vagyunk, hogy az emlékeink hogyan befolyásolják az életünket, és hogy az emlékezet elvesztése milyen óriási tragédia… Minden alkalommal, amikor egy figura emlékezete halványulni kezd, ennek nyilvánvalóan tükröződnie kellett a színész játékában. Úgyhogy invenciózus színészekre volt szükségem - akik képesek az adott pillanatban, a kamera kereszttüzében meglepetést okozni, és meglepődni. Akik rugalmasak, és hozzá tudnak idomulni a pillanathoz.”

Jim Carrey is azok között volt, akik elolvasták a forgatókönyvet, és felhívta a producereket, hogy bejelentse, ő szeretné eljátszani Joel szerepét. Arról, hogy az anyag hogyan gyújtotta fel benne az érdeklődés szikráját, Carrey így beszél:
„Én mindig is óriási mértékben csodálója voltam Charlie munkájának, és ez a forgatókönyv valóban megpendített bennem egy húrt, mint ahogy, azt hiszem, a legtöbb emberben. Habár nagyon komplex, ugyanakkor az ember nagyon érthetőnek, saját magára vonatkozónak is érzi. Azt hiszem, ez Charlie eddigi legjobb műve… Ez egyike azoknak a ritka pillanatoknak, amikor valami olyan dologban van részed, amely hálássá tesz még a fájdalmas élményekért is. Nem tudtam volna eljátszani ezt a szerepet, ha nem tudtam volna átélni az érzést.”

Kate Winslet:
„Én játszom a ’Jim Carrey-féle szerepet’, és Jim játssza a ’Kate Winslet-szerepet’ - már amit az emberek valószínűleg elvárnak tőlünk, mint színészektől. Jim olyan dolgokat tesz az általa alakított figurával, amit még sosem láthattunk tőle a filmvásznon. Ezúttal Jim játssza a visszafogottabb, fegyelmezettebb figurát, míg én egy teljesen kaotikus figurát alakítok, aki néha még ostoba pofákat is vág. Ebben a filmben mindenki a megszokott típusától eltérő figurát játszik, és ez csak jó lehet… Nekem valójában sose volt előre felépített elgondolásom a karrieremre, mint olyanra vonatkozóan. De az biztos, hogy mindig valami mást és újat keresek, valamit, ami kihívást jelent. Ez most teljesen más, mint bármi, amit eddig csináltam. A forgatókönyv hihetetlenül, ragyogóan szellemes, de van benne szív is. A központi gondolat egyszerűsége, ennek a két, egymásba nagyon szerelmes embernek a története, szintén nagyon fontos volt… „Teljesen kimerített a feladat, mert ez a figura mulatságos, nagy léptékű, és szélsőséges alkat. Ez a figura egyáltalán nem olyan, mint én, és sok szempontból mégis meglehetősen hasonlít rám. Alkalomadtán én magam is úgy viselkedem, mint egy szabad szájú, kissé bolond holdkóros.”

A történet középpontjában álló szerelmi szálat néha elhomályosítja, s szinte kénye-kedve szerint alakítja a szereplők egy másik csoportja - a főszereplők emlékezetét kitörlő team tagjai. „Ami a film e részével kapcsolatban érdekelt, az az idővel való játék strukturális koncepciója volt.” - fejti ki Kaufman. „Ez az egész valójában egyetlen éjszaka leforgása alatt történik, ellentétben Joel és Clementine történetével, ami két éven át zajlik. És mégis, ez a két különböző történet valahogy egyszerre történik.”

Első találkozásuk alkalmával Elijah Wood meglepte a rendezőt azzal, ahogy kifejezésre juttatta, mennyire ismeri és milyen nagy csodálója mind a rendező, mind a forgatókönyvíró életművének. „Mindkettőjüknek őszinte bámulója vagyok.” - magyarázza Wood. „Ez a lehetőség maga volt a megvalósult álom. Azért is nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy olyan színészekkel dolgozhatok együtt, akiket csodálok.”
Gondry eredetileg más típusú színészt képzelt el Patrick szerepére, „de Elijah annyira tökéletesnek bizonyult; egyszerűen életet lehelt a figurába.”
A maga részéről a színész más típusú szerepet keresett, A gyűrűk ura filmekben játszott, világszerte népszerű Frodo Baggins figurából kiindulva. „Sokan mondanak ítéletet Patrick figurájáról meglehetősen gyorsan, fondorlatos jellemnek kikiáltva őt. Pedig Patrick nem rossz fiú; valójában nem tud nőt szerezni magának semmiféle normális módon, ezért kénytelen mások tudását felhasználni.”

A film nagyon kevés speciális vagy mesterséges technika felhasználásával készült, és majdnem dokumentum stílusban forgatták. Gondry elhatározta, hogy „nyers effektusok lesznek; visszafogottak, nem hivalkodóak, de azért látványosak.” Ebbe a szervesebb vagy „kézi készítésű”-nek mondható megközelítési módba belefért például a szemet becsapó, kamera trükkök és a forgatás közben bemutatott bűvészmutatványok alkalmazása.
Gondry-nak feküdt ez a módszer, hiszen ezt alkalmazta egész pályafutása során. Amikor először kezdett érdeklődni a filmkészítés iránt, vett magának egy 16 mm-es kamerát, hogy azzal filmezze a kiválasztott témákat. Így emlékszik vissza: „Én nem kezdenék bele semmibe úgy, hogy ne jöjjek rá, hogy hogyan csináljam magam, vagy ne találjam meg én magam a megoldást.” Ebből az önképző háttérből kiindulva alakította ki figyelmeztetésnek beillő jelszavát: „a probléma-megoldásban mindig légy invenciózus”, és ez volt az új film készítése során is a vezérlő alapelv. És, hát hol lenne jobb forgatni, mint New York City-ben, egy olyan helyszínen, ami mindig arra ösztönzi a filmalkotókat, hogy két lábbal álljanak a földön és használják a fejüket? „Nagyszerű hely a forgatáshoz.” - jelenti ki Gondry. „Itt mindig tele a levegő energiával.”